7.rész

Az egyik nap Pablot felhívta egy híres könyvkiadó cég vezetője,Andrea,hogy meg akarja venni a könyvét.Pabloval egy találkát szerveztek a helyi kávézóban.Andrea a kezdettől fogva szemezte Pablot,szinte látni lehetett a szemében,hogy tetszik neki.Velem próbált kedvesen viselkedni,viszont láttam a szemében a gyűlöletet,hogy haragszik rám,mivel Pablo az én párom.Miután feszülten lement a találka hazaindultunk.Pablo megkötötte a szerződést Andreával,hogy ír neki egy új könyvet.
-Szerintem rossz ötlet volt ez a szerződés,ezzel a nőszeméllyel,látszik rajta,hogy téged akar és velejéig romlott.-mondtam bizonytalanul Pablonak
-Ne légy ilyen borús,én téged szeretlek és senki nem választhat el tőlem.Különben is megíroma könyvet,aztán,ha úgy akarod,soha többé nem látjuk.-válaszolta
-Rendben drágám…-mondtam
-Amugy meg szükség van a pénzre,hogy eltartsalak téged és a piciket….és szeretném,ha a feleségem lennél-jelentette ki határozottan
-Én pedig nagyon örülnék,ha a férjem lennél-újongtam,majd megcsókoltuk egymást,majd azon kaptuk magunkat,hogy hazaértünk.
-Sziasztok picurkáim-mondtam Pablitónak és Letinek-,köszi Virgi,hogy vigyáztál rájuk
-Ez természetes,hiszen ők a keresztgyerekeim,te pedig a legjobb barátnőm és szinte a testvérem.
Este megcsörrent a telefon,Niki volt az.Elmondta,hogy milyen New Yorkban,majd afelől érdeklődött,hogy mi történt velünk,és hogy van a „sógor” és a csöppségek.Éjfél felé felsirt Pablito.Én odamentem,a karomba vettem,majd énekeltem neki.Mikor elaludt hátrafordultam és az ajtóban ott mosolygott Pablo.Visszatettük a kiságyba,majd visszafeküdtünk mi is.Reggel megjelent az ajtóban Andrea.Meglepődött,hogy a kicsik a karomon voltak.Szinte hallottam a gondolatait,amin azon mesterkedett,hogyan távolíthatna el engem és a gyerekeket,de ahányszor elmondtam Pablonak,csak azt mondta,hogy „ne vészmadárkodjak”.Én csak ráhagytam.Majd egy nap bebizonyosodott,hogy nem hazudtak a megérzéseim.
Ha tudni szeretnétek,hogyan sikerült leleplezni,akkor olvassátok el a folytatást a köv.részben :-D