6.rész

Miközben hazaindultunk tennünk kellett egy kis kitérőt biztonsági okokból,viszont annyira kitérőztünk,hogy a sötétben eltévedtünk.Csak kettesbn voltunk.Kezdett hideg lenni,ezért behúzódtunk egy közelben lévő elhagyatott házba.Ott megtörtént,amire régóta vártunk,nem tudtuk irányítani az indulatokat.Csodálatos éjszaka volt.Amikor hajnalodni kezdett elindultunk haza.Persze mikor hazaértünk a szüleink érdeklődtek,hogy merre jártunk,de mi csak annyit mondtunk,hogy eddig tartott a bál.Minden nap együtt voltunk.Egy hónap múlva nagyon furán éreztem magam.Muszáj volt orvoshoz fordulni,mivel napról napra rosszabb volt a helyzet.mikor készen volt a kivizsgálás az orvos bejelentette,hogy ikreim lesznek.Egyik szemem sírt,míg a másik nevetett.Pablonak nem mertem elmondani,mivel éppen 8 hónapos utazásra készült és nem akartam még ezzel is terhelni.Ezért hallgattam.
~6 hónappal később~
Amióta Pablo elment nagyon nehéz az életem,viszont a barátnőim mindenben segitenek.
Már nagyon várjuk a babák érkezését,már a nevük is megvan:Pablo és Leticia.Viszont,ahogy telnek a napok egyre jobban hiányzik Pablo.
~3 hónappal később~
Pablo hazaérkezett.Nem érkeztem még elmondani neki a hírt,mivel egy nappal az érkezése előtt megszülettek a picik.Nagyon aranyosak.
Virgi a tudtom nélkül másnap rögtön értesítette Pablot,aki rohant a kórházba.A kicsiket rögtön a kezébe kapta és össze-vissza puszilgatta őket.
-Miért nem szóltál mielőtt indultam?-kérdezte
-Nem akartalak ezzel terhelni,jó meglepetés lett-feleltem
-Az biztos,nagyon boldoggá tettél-mondta
Még ezután nagyon sokáig gyönyörködött akis csodákban.
-Mostmár sosem hagylak magatokra-mondta Pablo magabiztosan
-Remélem is,nagyon szeretlek titeket
Miután kiengedtek a kórházból,összeköltöztünk.Ennek viszont sokan nem örültek.