Pár nap múlva ismét megtörtént,ami pár nappal ezelőtt.Mostmár tisztában voltam vele,mit kellenne tennem.Napról napra jobban szerettem,viszont büszke személyiség vagyok,ezért a harag még mindig megmaradt bennem.Ha valami rosszat tett vagy mondott mindig egy-két pofont levágtam neki,de ő élvezte,hogy ideges vagyok és ez mégjobban megerősített céljaimban.Minden nap megkérdezte,hogy kap-e egy puszit,de én megtagadtam tőle.Egy rövid idő után...Egy nap egyedül ültem és átgondoltam mindent.Miközben ott gondolkodtam Pablo odajött hozzám és leült mellém.
-Próbáljuk meg mégegyszer-jelentette ki Pablo határozottan miközben szorosan átölelte derekamat.
-Azért,hogy megint ugyanaz legyen,mint a múltkor?-kérdeztem rá
-Nem fordul elő többször,ígérem-mondta
-Hát legyen...-vágtam rá boldogan
Boldogan rohantam fel az osztályba,de nem mondtam semmit,mivel már leolvasták az arcomról a történteket.A történtek után mindenfelé együtt mentünk,nem akartunk ismét elszakadni egymástól.De aztán...minden kezdődött elölről.Folyton veszekedtünk,de végül mindig kibékültünk.De egyszer megírta,hogy szakítunk.Rögtön írtam Virginiának,aki nyugtatgatott.Most viszont nem sajnáltam annyira a szakítást,mint utóbb.Kedden biológia órán azt vettem észre,hogy iszonyatosan hasgat a fejem,és rögtön az egyik osztálytársam Victor megmagyarázta mitől fájt.
-Esmeralda,Pablo éppen most kapott egy jobbost Thomastól-tájékoztatott Victor
-Kösz,hogy szóltál,de már nem járunk.
-Oksa
És abban a pillanatban,mikor Pablot megütötték én is éreztem a fájdalmát.Ekkor már tudtam,hogy még nem zártuk le a kapcsolatunkat,mert ha már semmi közöm nem lenne hozzá,nem érezném azt,amit ő.
Folytatás köv.részben!
3.rész
2017-01-28
Hozzászólások (0)