2.rész

Nagyon boldog volt mindenki.Alig győztük fogadni a gratulációkat.Sokat beszélgettünk,rengeteg időt töltöttünk egymással.Próbáltunk mindenfelé együtt menni.Nagyon szerettük egymást ebben az időszakban,de sajnos a sors közbeszólt és nagyon összevesztünk.Ennek gondolom,hogy tudjátok:a szakítás lett a vége!Másnap a suliban,amikor elmondtam mindenki tartotta bennem a lelket,különösen Virginia,Ines,Lili,Veronica,Victoria,Tina és Gloria.Attól a perctől kezdve megtanultam,hogy erősnek kell lennünk,hiába csak lányok vagyunk,mert nem mindenkire szabad rábíznunk magunkat.Amikor nagyszünetre kicsengettek,szokás szerint elmentem Niki osztályába.Mikor a lépcsőn fölfelé tartottam,megláttam Pablot.A szívem majd' kiugrott a helyéről,de eszembe jutott a fogadalom.Ahogy elhaladt mellettem,hirtelen hozzámért.Én erre ugy bedühödtem,hogy még hiába szerettem őrülten,az indulataim nem hagytak nyugodni.Olyan düh volt bennem,hogy pofon akartam vágni,de ő ezt megakadályozta.Nem szorította meg,csak elkapta a karom,de az érintésébe szeretetet éreztem,olyannyira,hogy egymás szemébe néztünk és nem kellett beszélnünk,rögtön megértettük egymást.Ahogy az osztályterembe értem Veronica és Lili odaszaladtak hozzám:
-Mi történt veled?-kérdezte Lili.
-Találkoztam Pabloval-mondtam izgatottan.
-És?Folytasd...-vágta rá Gloria
Elmondtam mindent szóról szóra.
-Hűha...-csodálkozott Ines
-De ugye nem jösztök össze mégegyszer?-kérdezte kiváncsian Tina
-Még nem tudom-mondtam
-És ha megint elhagy?Újabb fájdalmat fog okozni...Értsd meg,mi csak jót akarunk neked.-szólt hozzá Virginia.
Pár nap múlva....
Folytatás a köv.részben.